Patkós Bálint sok szép szava..

A Vég

Irgalmas Istenem, kegyelem,
Életem fillért sem ér,
A halál nem az én kenyerem,
De Lucifer karja elér.
Állok és várok a jelre,
Hogy végleg elsüllyesszem magam,
Hiába kiáltok, hogy erre!!!
Az angyalok nem hallják szavam.

-------------------------------------------------------------


Egy kérés

Szívem lángra lobban, hogyha Téged nézlek.
Egy bogár vagy a porban, mit eltaposni félek.
Ne szeress már többé, Nélküled nem élek,
Jönnek almák, körték, de egyikből sem kérek.
Csak szavad csodás nektár, mi édesíti éltem,
A világ Veled szebb már,
Gyere hát el vélem!

-------------------------------------------------------------


Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog,
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok. ?

-------------------------------------------------------------

Volt vala helye és ideje...

Megerősítés (olyan napokra és pillanatokra amikor kétségeid támadnának)

Előszőr néztelek és aztán meg is láttalak, sokszor éreztelek de már bennem is vagy,

láttalak rózsaszín felhőben és szürke aszfaltszínben…

Szeretem ahogy jössz és ahogy mész…

Ahogy adsz és ahogy kérsz…

Ahogy nézel és én látlak…

Ahogy szeretsz és én imádlak…

(nem versnek indult csak prózának…)

Nadányi Zoltán: Búcsú

El akartál menni,
jöttél elköszönni,
jöttél hírüladni,
nem fogsz többet jönni.

Megraktuk a kályhát,
befüggönyözködtünk,
a búcsú, a búcsú
így kezdődött köztünk.

Nagy dolog a búcsú,
kevés ahhoz egy nap,
másnap is eljöttél,
harmadnap is, tegnap.

Most is szól a csengő,
jöttél elköszönni.
Nem tudsz te elmenni,
csak jönni, csak jönni.

Óvakodj az egyfogú MÁV dolgozótól

Kedd reggel hat órát írunk...ülök a Szeged felé robogó vonaton. Nagy a hőség, a fülkét fűtik, a Nap sem sajnálja melegét... olvadok. MÁV dolgozó kocog be a fülkémbe, megkérdezi, jól vagyok e, nem fázom e így a hajnali órákban...Félig csukott szemmel biccentek, hogy még a szám is összeolvadt ebben a hőségben. Leül. Remek, beszélgetni akar, gondoltam. És tényleg:

- Hová utazik kisasszony?

- Szeged...

- Az jó...

(már gyűrögettem a provizórikus párnámat, gondoltam 'kialszom' onnan a tagot...de folytatta)

- Hol vette a papucsát...ha megkérdezhetem?

(ezen a ponton már csiklandozta valami a nevető izmaimat...)

- A körúton..

- Szép..............megnézhetem?

(miiii?...na jó a lábam nélkül...tessék)

- Tudja, én nagyon szeretem a papucsokat...ez egy különleges darab - és kocsányokon lógó szemmel mered maga elé - mondja, ha adok magának öt ezer forintot megcsókolgathatom és megsimogathatom a papucsát? - mindezt egy foggal böki oda nekem.

- Neem! - egy pillanat alatt kiment az álom a szememből

- Bocsánat..viszlát...jó utat...

Mi vaaan???? Kábán pörgetem vissza az eseményeket, majd mély álomba zuhanok egy rémes ébrenlét után:)

Szép...

Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom. Anatole France

És igen..

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."

Kis Intermezzo...

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizony...os emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel." (Marai Sandor)

Az utókornak...

"Ha megtanítasz a belső éneklésre...én fát csinálok belőled" - Baráth Kornél kalandor barátom egyik legszebb mondata...köszönjük:)

A büdös nagy valóság...

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

"Unsensitive"

...ami valójában és korrekt angolsággal 'insensitive' lenne... de az utolsó helyre kellett varázsolnom a partnerlistámon, hogy legalább egy csápját láthatatlanná tegyem...
...mint a halott szorítása...drámai megközelítés, de most csak ilyen szavak és színek jutnak eszembe... ma inkább nem festek semmit.

Itt ne...a ződbe kedveske

Érintetlen természet (mert bedöglött a fűnyíró és a kertész is elpártolt amióta új a gazda....), szikrázó napsütés (mégis eléggé lelapuló a frizurám..), huncut szélben lengedező bálás lepedők...igen, ez az alföldi hamisítatlan romantika.Nem kell ide legény, elzsongítanak a bogarak meg az esti békasereg...már már "kislakálla":)) (nagy Duna mentében).
Eddig világos, nagy fű, érintetlen, kies végtelen csipogás, bárányfelhő...s akkor itt ez a megahiperszuperluxusheloszia...mint a filmekben, sok ablak, sok ajtó, minden nyílik és záródik, hihetetlen, hogy még nem barmoltak el egy sarkot sem a házban, nem folyt meg a festék, nem rohadt meg a fuga, nincs ujjnyi repedés és penész:) Fura, hogy mindez filmbélinek tűnik nekem? Nos, a fővárosi szükséglakás gyötrelmes mivolta után, ez nem lehet más, mint egy édes, hosszú (lehet, hogy kómában vagyok, és azért nem ébredek:) álom.
Ebben a házban én vagyok a nacsasasszony, aki kiszolgál mindenkit:)), szógásnak tűnhet, de nem az, mert nagy szeretettel teszem, mintha magamra találtam volna, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és sosem esett még munka ilyen jól...én csak fizetett szabadságnak hívom, mert annak érzem:)